Mostanában sokszor történik az, hogy szeretnék leírni valamilyen történést, de aztán rájövök, hogy abban vastagon a felnőtt gyerekeim szerepelnek, ezért nem érzem korrektnek velük szemben, hogy megosszam.
Régebben nem foglalkoztam ilyesmivel, de akkor még együtt éltünk, nem volt külön családjuk, de az is lehet, hogy én lettem óvatosabb. Mindenesetre nehéz folyton kerülgetni a saját magam alkotta új szabályokat, időnként előfordul, hogy addig-addig próbálom asszertíven megfogalmazni a gondolataimat, hogy végül elmegy a kedvem az írástól.
Másik, hogy nyűglődni sem szeretek bejegyzéseken át, valahogy úgy érzem, hogy két nyűglődő bejegyzés után ne legyen már egy harmadik is.
Szóval reménykedek, hogy a február majd jobb lesz.
Meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése