A szombat

Szombaton reggel keltünk öt után kicsivel.

Levittem Mórt, szegény nem is értette, hogy mi ez a korai kelés, álmosan ténferegtünk lent elintézni a kis és nagy dolgait. 

Addig Charlie megcsinálta a szent teát, meg ettünk pár falatatot, aztán indultunk is, hogy fél nyolcra odaérjünk Charlie tesójáékhoz lerakni Mórt. Onnan negyven percet írt a GPS Óbudára, de ez -ugye- forgalomtól függ, szóval rászámoltunk még harminc percet. Természetesen így nem tartott az egész út harminc percnél tovább, de nem bántuk, mert volt idő jó parkolót keresni, aztán meg egy Starbucks-ba estünk be, és egy kellemes fél órát töltöttünk a pisztáciás kávénkkal (nekem nem jött be), meg a sütinkkel.

Aztán visszasétáltunk a workshop helyszínére, ahol egyből körbevezettek minket, majd a bőrökhöz kormányoztak, hogy válasszunk belőlük. Jaj, mind-mind valódi bőr volt, és csodálatos színek, alig lehetett választani. Végül a színtípusomnak megfelelő színekből válogattam.

Nekem arra is figyelnem kellett, hogy a domborításhoz vékonyabb bőr jó csak. Alapvetően valami szép barnát szerettem volna, de nem volt olyan, mint amit elképzeltem, úgyhogy egy petrolkéknél kötöttem ki, és ahhoz választottam a világosabb színeket. 

Mikor ez megvolt, akkor megkaptuk a sablonokat, és elkezdtük kiszabni a részeket. Charlie -ugye- mérnök, szóval a szabásmintából ő egyből vágta, hogy mi hová tartozik, szóval szerintem ő jobban szórakozott, mint én. Én meg, mint egy mérgezett egér, rohangáltam a bőrök között, mert annyi szép volt, hogy időnként meggondoltam magam a többi színt illetően. Végül maradtam az eredeti elképzelésnél, de azóta is fáj a szívem a csillogóbb bőrökért. Nem, nem bántam meg a végeredményt, mert olyan darab született, amit a hétköznapra a farmeres szereléseimhez jól ki tudok használni, és az alapvető célom ez volt.

Volt ebédszünet, úgyhogy elmentünk egy padthai wokbar-ba, és megünnepeltük a Valentin napot is.

Én azt hittem, hogy lassan készen is lesz a táska, de kiderült, hogy nagyon sok nyalánkság van még, szóval a meghirdetett kilenctől este hatig tartó workshop valóban addig is tartott.

A domborítás. Nagyon érdekes folyamat volt.

Ez egy uszkárfej szívben, ha valakinek nem egyértelmű. Én találtam a neten, és változtattam domborítás kompatibilissé. 

Ez pedig a kész mű:

A pánt is a világosabb rózsaszínű, belül pedig ugyancsak bőr a bélés (barna), nagyon jó a tartása ettől. A fedele belül egy vattacukor szín, ebbe a monogrammom is bele van ütve.

Annyira jó illata van, és olyan tetszetős, hogy a hálóban van az asztalon, és folyton rákalandozik a tekintetem, de lassan belepakolok, és használatba veszem. 

Végül de jó nap lett a szombat!

Csoda jó volt Charlieval alkotni, meg valami olyasmit csinálni, amihez egyáltalán nem értek. Néha eszembe jut, hogy milyen jó lehet valami szakmunkában nagyon ügyesnek lenni, és alkotni maradandó dolgokat. 

Szívből ajánlom a Your Art Bags-ot, egy élmény volt ez velük, plusz a gyönyörű, egyedi bőrtáska. Bármikor szívesen mennék megint, lenne egy-két ötletem még más típusú táskára.