Ez meg az a nap volt, mikor Mór "elvitt" minket kirándulni

Meséltem már arról, hogy Mór simán le tudja kommunikálni, hogy mit szeretne.

Van neki az a nézése, mikor belemászik az auránkba, és kérdőn néz, még a fejét is oldalra hajtja, épp meg nem szólal. Ilyenkor azt szeretné tudni, hogy ő jöhet e velünk oda, ami miatt épp készülődünk. 

Nos, ezt továbbfejlesztette, mikor nincs semmi zsizsgés részünkről, és akkor veszi fel ezt a poziciót, akkor azt szeretné, ha mennénk bárhová, de vele. Hogy honnan tudjuk? Rákérdezünk, hogy véleménye szerint MENJÜNK!!! e Mórcival, mire ő lelkesen felugrik ránk, hogy szemmagasságban kontakt legyen, és bólintva prüszköl egyet, ami az abszolút helyeselés részéről.

Szóval ma egészen tíz órától Charlie lábánál ült, és nézett félrehajtott fejjel rá.

Épp egy régebbi film végét néztük a Netflixen, szóval szó sem esett semmiféle zsizsgésről, nagyon is nyugodtan elvoltunk. Ennek ellenére nem lehetett nem észrevenni, hogy kérdése van. Charlie már hangosan nevetett, annyira cukin, de annál erőszakosabban "kérdezett". Charlie elkezdett azon lamentálni, hogy úgyis akart birsalmát venni a piacon, mert olyan finom és illatos megsütve, komolyan jobb bármilyen lakásillatosítónál. Szóval, hogy elviszi magával. Aztán meg, hogy az nem túl hosszú program, szerinte Mór nem teljesen erre gondol. Mondom neki, hogy jó, akkor tudjuk le hamarabb a déi sétát, úgyis össze van keverve minden az óraállítás miatt. (Mór a párbeszéd alatt, mintha teniszmérkőzést nézne, úgy kapkodja a fejét, igyekszik kihámozni, hogy hová tart az egyezkedés.) Végül Charlie ránéz Mórra, és szép lassan, tagoltan mondja: -Nem tudom, hogy Mórcinak van e kedve csavarogni?

Mire Mór felkapaszkodik az első két lábával a nyakába, és lelkesen beleprüszköl a fülébe. Hát jó, akkor megyünk. 

Így esett, hogy a rövid piaci vásárlás után elmentünk a Tőserdőbe, ahol Mór kedvére rohangálhatott és szaglászhatott, mi jót sétáltunk a gyönyörű napsütésben, és megettük -szerintem- az idény utolsó fagylaltját. Mikor elindultunk haza, már beborult, szóval Mór jól belőtte, hogy mikor kell minket elvinni kirándulni. Édes Szívem!