Ezek mennek most

Vasárnap megérkeztünk. Végre!

 

Én ezt a nyarat most nagyjából a két farmer rövidnadrág és polóim társaságában nyomom.

Jó ég! Három éve még fel nem vettem volna olyasmit, amiből kivan a lábam, a térdem. Most meg... Pedig annyival nem jobb a lábam, csak épp nem érdekel, hogy ki mit szól. Sajnálom, hogy negyvennyolc év kellett hozzá, de legalább eljutottam idáig végre. 

Az egyik short Kismacsó egyik "kinőtt" (kiizmosodott) Pull an Bear farmerjából készült, a selejtezés után kikaptam a kupac tetejéről, és levágtam a szárait. A legkényelmesebb a világon. 

A másik az saját farmerom, aminek a szára hosszú volt, és nem volt kedvem felhajtani, inkább levágtam azt is rövidre. Szóval most ezek az alap ruhadarabok még a nyár végéig.

Úgy volt, hogy ez most egy olyan nyaralás lesz, amikor csak mi leszünk hárman Mórral, mert mindenki nagyon dolgozik.

Picikét fájt a szívem, hogy egyik fiú sem tud elugrani, de aztán Belami tegnap jelezte, hogy holnap eljönne egy napocskára, mert Ági úgyis ügyeletes lesz a kórházban. Szóval megnyugodtam.

Tegnap voltam a szent és sérthetetlen futásomon (haha, inkább kocogásomon) is.

Nehezen indultam neki, mert tartottam a szúnyogoktól, de végül azzal pont nem volt semmi baj, inkább a szintkülönbségtől voltam már nagyon elszokva, úgyhogy nem volt vidám a mosolyom a végére, de legalább jól elfáradtam. 

A kutyás strandot erőltetjük most, mert csütörtöktől nem lesz már ennyire jó az idő, majd utána kirándulunk.

Igazából Mórt pont nem érdekli a víz, pedig elvileg kellene, hogy érdekelje a fajtája miatt. Mindegy, szaglászni imád, meg ismerkedni más kutyákkal, úgyhogy megyünk utána felváltva, mintha lenne egy hároméves gyerekünk. Elég fárasztó. Irigykedve nézem azokat a gazdikat, akiknek a kutyája a pléden heverészik, nézelődik, a kétlábú meg olvasgat nagy zenben. Lehet, hogy majd nekünk is lesz ilyen, mikor Mór idősebb lesz, nem tudom.

Azt nagyon elhatároztuk, hogy most nem főzünk.

Ezt már többször is megfogadtuk, de aztán csak "összeütött" Charlie valami gyorsat. Most viszont tényleg eljárunk menüzni, és rengeteg idő felszabadult ezzel. Nem kell bevásárolni hozzá, szüttyögni vele, mosogatni utána. Tegnap is olyan jót ettem, olyasmit, amit otthon nem biztos, hogy párosítanék: babfőzelék sertéspörkölttel. A hús nagyobb részét Mórral etettem meg, mert megint nem kívánom a húst, de összességében a zöldséglevessel együtt olyan jóllaktam, hogy csak futás után vacsoráztam, valamikor nyolc óra körül.

Most épp az esküvőn sem izgulok.

Próbálom kisimogatni az idegrendszerem, mint valami gombócba gyűrt papírt. Remélem sikerül.