Javulok, mert ruhákat próbálok

A tegnapi nap, de főleg az este, nagyon kemény volt.

Még a nap első részében, a gyógyszer hatására, egészen vállalhatóan éreztem magam. Be is festettem a hajamat a henna+indigó kombóval, de mire a lemosásra került a sor, már eléggé rottyon voltam. Valahogy csak sikerült rendbe tenni a fejemet, de utána már úgy rázott a hideg, hogy egy rubophenes forró ital után lefeküdtem aludni. Hajnalban arra ébredtem, hogy hálóinget kell cserélenem, mert úgy leizzadtam.

Ezek után reggelre már elég jól voltam, és a hajam is szép. (haha)

A hangom egyre furább, meg köhögök kicsit, de szerintem a javulás útjára léptem. 

Ennek örömére ruhákat kezdtem próbálni, hogy miben menjek szombaton az ebédre. Charlie szerint ebből is kitűnik, hogy semmi bajom, ha ennyire ráérek. Őszintén szólva őt aztán egyáltalán nem érdekli ez a kérdés, részére vasaljak át egy inget, aztán ennyike. 

Legszívesebben a színátmenetes kötött ruhámat venném fel, de kellene hozzá egy szélesebb öv, mert a ruha vékonyka kis saját öve egyáltalán nem előnyös. 

 

Vagy legyen a tüllös szoknyám? Talán ez nem ebédhez való..

Ez meg kis mókás, olyan ballagó lányos. Nem?

De, mondjuk, a fekete nadrág egy szép pulcsival is jó lehet. Szerintetek?