Az idő

Én nem tudom mi történt az idővel, de nekem olyan, mintha felgyorsult volna.

Tudom, hogy ez közhelynek számít, de tényleg örjítő, hogy bárhogy is csinálom, mindig az az érzésem, hogy loholok, kapkodok, mégis annyi minden elmarad. 

Terveztem ezt a társadalmi munkát havi egyszer az ex másodállásomba. 

Igazából senkinek nem kell elszámolnom ezzel, de decemberben és most is belőttem egy-egy szombatot, hogy akkor majd bemegyek, és letolok a többiekkel egy műszakot, vagy legalább nyolc órát. Aztán decemberben jött az állásajánlat tőlük, úgyhogy azt éreztem, hogy nem akarok beszélni senkivel erről, hisz alig tudtam eldönteni én is, hogy mit akarok, nem hiányzott a még nagyobb zűrzavar a lelkembe. Majd miután eldöntöttem, és lenyugodtam, már megint késznek érzem magam. Ezt a szombatot lőttem be magamnak, de ahogy haladt a hét előre, úgy torlódtak a feladatok és a programok, úgyhogy már tegnap este nyugtáztam, hogy nem lesz ebből semmi, és jó, hogy senkinek nem szóltam, hogy megyek.

Csütörtökön és pénteken is utaztam, így a bevásárlás maradt szombatra.

Aztán Belamiék bejelentkeztek szombatra, hogy jönnek, Charlie tesójáék meg vasárnapra. 

Szóval a mai nap úgy nézett ki, hogy reggel hétkor keltünk, én levittem Mórt sétálni, addig Charlie megcsinálta a reggelit, utána gyorsan összekaptuk magunkat, és indultunk vásárolni. Mivel anyósomnak is mi intézzük ezt, így dugig pakoltuk a csomagtartót két bolt és a piac látogatása után, aztán három körben felhordtuk a két lakásba a cuccot. Dél környékén fogtam a gyors főzésnek, mert Belamiékkal egyre volt megbeszélve az ebéd. Pont kész is lettem, mire érkeztek. Utána már nyugi volt, de ez mellett hogyan tudtam volna lenyomni kedvességből akár nyolc órát is? Áhhh! Esélytelen.

Jövő hétvégén megyünk a hegyekbe pénteken, majd szombaton este érünk haza (félig munka, félig kirándulás). Marad a vasárnap felkészülni a következő hétre, ami egyből egy zalaegerszegi úttal indul. Utána hétvégén Apuék jönnek hozzánk. Nem igazán látom hová szuszakolhatnám be ezt a vállalásomat, ugyanakkor meg azt sem értem, hogy előtte hogy dolgoztam még hetente kétszer tizenkét órát pluszba. Mondom, hogy lett valami az idővel... vagy velem.