2026. augusztus 7., péntek

Először is, nagyon szépen köszönöm Dóri, Bea és Gabi az albérlet ötleteket!
Azt hiszem, én jobban rá voltam erre tekeredve, mint Miklós, mert a legnagyobb lelki nyugalommal költözött be végül a munkahelye szállójára múlt pénteken. Azt mondta, hogy anyagilag ez jobban megéri, inkább saját lakást nézeget szép nyugiban, és addig elvan a szállón. Ez egy szoba fürdővel, minden más (konyha, mosókonyha) közös. A szoba csak az övé, ennyivel jobb egy kollégiumi szobánál, amúgy kb. ugyanaz. 

Aztán szombaton hazajött, és megnyugodtam.
Kicsit féltem attól, hogy csak álca a nagy nyugalma, de sokkal inkább megkönnyebbült volt, mint szomorú. Ő tényleg kiszeretett Lunából, vagy ahogyan ő fogalmazott, elhidegült tőle. Elegánsan, nem igazán mondott konkrét dolgokat, de ő nem tolja túl az információkat sohasem. Rengeteg terve van, maradni szeretne Budapesten, és bejárni nem akar tőlünk, pedig kapacitáltam, hogy költözzön haza, akkor tényleg tud takarékoskodni. Azt mondta, hogy az utazás így rengeteg idejét elvenné, azt meg nem szeretné. Hát jó.

Szombaton megtartottuk Belami szülinapját nálunk is.
Hozták Unot, úgyhogy felállítottuk a zsír új utazó ágyát, és aludt is benne. Utána elpakoltuk, szóval nagyon jó így ez a megoldás. 


Aztán szerdán én vigyáztam rá ismét, amíg az édesanyja edzésen volt.
Ezúttal nem jó ütemben jött ki az etetési idő, de sebaj, megetettem cumisüvegből. Kicsit féltem tőle, hogy efogadja e, meg a melegítést hogy oldom meg, mert a fagyaszttóból vettem ki az anyatejet, de sima liba volt. A pihenőszékéből figyelte, amíg kiolvasztottam a tejet, meg belőttem, hogy testmeleg legyen, utána a legnagyobb lelki nyugalomban bekajálta az egész üveggel, majd a büfiztetés alatt beájult, és aludt, amíg Ági hazaért. Én közben összehajtogattam a száraz ruhákat, meg befejeztem Szentesi Éva legújabb könyvét. Ez Ágié amúgy, de minden alaklommal, mikor én pesztrálom Unot, és épp alszik, akkor olvasok belőle. 

Most még az is eszembe jutott, hogy pár éve lőttem egy Vendula London táskát a Vinteden, és akitől vettem, az pár hete megkeresett, hogy pakolás közben megtalálta a hozzá tartozó pénztárcát, kérem e.
Még jóhogy! Miklós vette át nagy kalandosan végül, és azt mondta, hogy annyit kínlódott ezzel a hülye üzletemmel már (annak idején a táskát is ő intézte), hogy nagyon reméli, használom is őket. Így:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése