Ez a hét is...
- Hétfőn csapatépítő programok voltak, az éttermes részére sikerült odaérni, mert Charlienak kiírtak egy utazást, bár nem kérte, és megvártam. Igazából ürügy volt, mert nem volt kedvem a negyven fokban kint cs.szekedni, az étteremben meg finom hűvös volt. Az étel nagyon finom volt, előtte héten kellett kiválasztani. Fizette a cég, ami nagy csoda, mert a covid óta nem igazán voltak ilyen megmozdulások, a karácsonyi bulit kivéve.
- Hétfőn döntöttem el, hogy keddre és szerdára szabadságot veszek ki, mert arra jutottunk családilag, hogy Kismacsó szülinapját a napján (18-án) tartjuk meg, tekintve, hogy szombaton a féltestvérük ballagására mennek az apjukhoz. Kismacsó is szabadságot vett ki, úgyhogy semmi sem állhatott útjába egy jó kis ünneplésnek, Belamiékat is beszerveztem.
- Keddre rengeteg mindent terveztem, de aztán jól átíródott minden. Már egy ideje folydogált a mosógép, és -nyilván- nekem ebből pont keddre lett elegem, és -láss csodát!- a szerelőnek volt aznapra szabad időpontja, hogy megnézze. Sejtettük, hogy nincs nagy gond, de Charlie úgy ítélte meg, hogy velem úgysem tudja kiemelni a mosógépet, mert egy ilyen beugróban van a fürdő mellet a falban, egy emelvényen. Jött is a szaki, kiemelték, kiderült, hogy valami tömítés a gond, megcsinálta. Csakhogy! A sok rángatástól az elvezető cső lecsúszott a fali kivezetőről, és ezt akkor vettük észre, mikor szivattyúzni kezdett a gép, úgyhogy pár másodperc alatt elárasztotta a víz az előszobát és a konyha egyik részét is, miért is ne azt, ahol a hűtő és a szárító van. A konyha teljesen szét volt pakolva amúgy is, mert ablakot pucoltam, meg a szekrények tetejét törölgettem, stb... Azért sírni tudtam volna, mikor konstatáltam, hogy ez most mivel jár. Charlie viszont egy hős, leültetett, hogy nehogy elcsússzak, és Mór törölközőit ledobálva elkezdte felszedni a vizet. Én meg bekapcsolódtam, mikor kidühöngtem magam. Végül muszáj volt újból kiemelni a gépet velem!, mert ki kellett szárítani ott is mindent, aztán vissza, majd a hűtőt, meg a szárítót is, úgyhogy jóval nagyobb takarítás kerekedett, mint amit én terveztem. Mindegy, minden jó, ha a vége jó, mert a mosógép redben, és egyéb, nem látható terülteken is tisztaság lett.
- Szerdán már reggel azt éreztem, hogy jó nap lesz. Nemcsak azért, mert Kismacsó szülinapja és névnapja egyben, hanem mert valahogy másképpen is ébredtem, mint az előző napon. Dekoráltunk, sütöttünk és főztünk Charlieval, készültünk, hogy jönnek a fiúk, és persze Ági és Luna is.
- Vacsorának időzítettük az eseményt, mert így tudtuk összehozni, hogy mindenki itt tudjon lenni. Jaj, ilyenkor látszik, hogy milyen kicsi a konyhánk (is)! Hatan körbe tudtuk ülni az asztalt ugyan, de Mór volt a nehezítő tényező, mert minden áron az asztal alatt akart kuksolni, ahol így nem fért el senkinek a lába rendesen. Végül ő is belátta, hogy jobban jár, ha az előszobában telepszik le, ahonnan lát mindenkit, és van elég helye.
- Annyira jó volt együtt! Teljesen feltöltődtem. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk, valahogy közöttünk nincs kínos téma vagy feszengés, bármiről tudunk beszélni. Mondjuk a négyesünkben is mindig így volt, mikor a fiúk kisebbek voltak, de szerencsére olyan párt választottak mindketten, hogy ez nem tört meg, csupán kiegészült két nagyon jó emberrel.
- 23 óra után bontottunk asztalt, de csak azért, mert Belami és Ági másnap (ma) dolgoznak, meg Kismacsóék is visszamentek, mert Bubukát nem akarták éjszakára egyedül hagyni.
- Ma pedig... reggel jó volt a feldíszített konyhába kimenni, mert egyből eszembe jutott az este. (Plusz éjfélig rendet is vágtam, úgyhogy nem mosogatással kellett kezdeni a napot.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése