A hétvége

Tegnap óta -végre!- szabadságon vagyok.

A múlt hét nagyon sűrűre sikerült, de visszapillantva rá, jól is. Pénteken tárgyalás, délután fodrász. Most megint visszatértem a másik nagy kedvenc fazonomhoz, a felnyírt bubihoz, de most frufru nélkül.

Nagyon nehezen indultam el utána táncolni, de végül nagyon örültem, hogy elmentem. 

Tettem egy nagy felfedezést a tánccal és magammal kapcsolatosan. Azt, hogy ezzel az egésszel én feszegetem a határaimat, és miért is. Nem, egyáltalán nem a fizikai részéről van szó, mert azt jól bírom, egyre hajlékonyabb vagyok, és nagyon kellett már ez a sok nyújtás a futás mellé. 

Inkább lelkiekben határátlépés ez nekem.

Ilyeneken tűnődtem a tánc végén, mert csomó érzelmem van utána, amit igyekszek kibogozni. Hihetetlen önismereti utazás megint ez nekem, plusz fejlődési lehetőséget is látok benne. Azért közel az ötvenhez ez eléggé cool. Nem? 

Azt most inkább hagyjuk, hogy nem vittem szemüveget a hátizsákomba, mert minek, aztán megint volt kártyás feladat, és meg kellett kérnem az oktatót, hogy olvassa fel hangosan, mert én azt az apró betűt szemüveg nélkül el nem tudom olvasni. (haha)  

Még szombaton is dolgoztam, Szegedre kellett mennem.

Kicsit ki kellett vernem a balhét a kórházban, de nem nagyon szerencsére. Visszafelé elmentem Belami kollégiuma mellett, nosztalgiáztam egyet, hogy hol álltunk mindig az autóval, mikor költöztettük be meg ki. Jó ég, de régen volt!

Voltunk színhászban is szombaton este.

Vasárnap meg Ágiról és Belamiról szólt, Kismacsóék nem indultak útnak megint.

Ebédre jöttek, aztán mézeskalácsot sütöttünk, meg forralt bort ittunk. Háttérben szóltak a karácsonyi dalok, nagyon-nagyon hangulatos volt. Sokan berzenkednek az adventi hangolódástól, én nagyon szeretem, egyáltalán nem zavar semmi ezzel kapcsolatos, úgyis csak annyit veszek ki belőle, ami jó nekünk, a többit meg figyelmen kívül hagyom.

Úgy tűnik kár volt paráznom, hogy eljött a fiúk nélkül töltött 24-e, mert mégis velünk lesznek így vagy úgy. Kismacsóék egész nap, Belamiék meg este, szóval örülök nagyon.