Na, mehetek "ugrálni a balettbe"

Tegnap, ahogy befejeztem a bejegyzést, jött a mail, hogy mehetek próbaórára a táncos foglalkozásra.

A mai péntek volt megadva, meg a november nyolc. Azt írta az oktató, hogy novemberben lesz más újonc is, úgyhogy azt választom. Szívem szerint mennék ma, nem tökölnék még két hétig, de csábít a lehetőség, hogy nem egyedül leszek először "nyeretlen kétéves". Főleg, hogy a legtöbben amatőr táncosok, szerencsére a korosztály húsztól hatvanig terjed, szóval abba bőven beleférek, és elég jó állapotban vagyok majdnem ötven évesen. 

Annyira szeretném, ha tetszene ez nekem, kell valami új kihívás, és táncolni mindig is szerettem volna. Elsős koromban egy évig balettoztam, és még mindig emlékszem pozíciókra, illetve szerintem ennek köszönhetem, hogy tudok szépen mozogni, ha figyelek magamra. 

Ohh, ha lányom lett volna, biztosan balettozna, vagy ilyesmi! 

Egy darabig Belami is járt valami táncos órára, de hamar megunta. Neki elég darabos mozgása van, mint az apjának, Kismacsó örökölte tőlem a hajlékonyságot, meg a jó mozgást, de ő ezt a harcművészetben kamatoztatta, amíg csinálta. Mostanában már csak súlyzós edzésekre jár, ahogyan Belami is. 

Hátha lesz majd lányunokám.

Múltkor olyanokat kérdezgettem Ágitól és Belamitól, hogy milyen nevek tetszenek nekik. Rögtön lánynevet mondtak, ráadásul a blogos nevem valódiját (fogalmuk sincs, hogy van blogom) , ami nem a becézett forma, bár a Lulu is létezik már keresztnévként, azt hiszem. Szóval elmesélték, hogy a nyaralás előtt a repülőúton volt egy kislány, aki nagyon komoly volt, és azon nevetgéltek, hogy nekik valami ilyemi lányuk lesz magukat ismerve, és mikor meghallották a kislány nevét, akkor egyből mondták, hogy akkor ez is megvan, mert mindkettőjüknek nagyon bejön. Fiú névben nincs ilyen nagy egyetértés, de én egy fiútól is rettentő boldog lennék majd. 

Visszakanyarodva az eredeti témához.

Nagyon izgatottan várom a próbaórámat.