27-ei összefoglaló (kicsit hamarabb), illetve eltelt egy év (holnap) az életmódváltásom óta

A karácsony ellenére továbbra is ötössel kezdődik a súlyom, ma reggel épp 59,7 kg.

December első vagy második hetében volt az, hogy már csak 58,2 kg voltam, és akkor kicsit megijedtem, hogy "pedig többet eszem, mi a franc van velem", de végül pont voltunk vérvételen egy kedves régi kollégámmal, és az eredmények láttán kicsit megnyugodtam. Volt egy általános panel, meg cukorterhelés három pontos, inzulin vizsgálata ugyancsak mindhárom időpontban, meg TSH, T3, T4. Az eredmények tök szuperek lettek, egy-két apróbb eltérés volt csak, úgyhogy abbahagytam az aggódást, és vissza is ment a súlyom 59 fölé. Valószínűleg többet stresszeltem az átlagosnál a két munka miatt, és nekem az mindig fogyasztó hatású.

Visszatekintve az elmúlt egy évre kijelenthetem, hogy ezt magam sem hittem volna magamról.

Én tényleg teljesen jóban vagyok saját magammal, sőt, el tudom fogadni magam a gyengeségeimmel együtt, de még így sem tartottam megugorhatónak, hogy tizenvalahány kilót ledobjak. Leginkább arra játszottam, hogy ne hízzak tovább, és a lagvadabb álmaimban is az volt, hogy hatossal kezdődjön a súlyom megint. 

Most nem írom le újra, hogy mit és hogyan csináltam, mert ezt havonta rögzítettem egy idő után, és amúgy is sokat témáztam róla.

Azt viszont még szeretném elmesélni, hogy a fogyásom hozadéka volt az a bátorság is, hogy belevágtam egy új munkába, teljesen más témában, kimozdulva a komfortzónámból. Érdekes, ahogy egyik dolog hozza a másikat, és valahogy tök más megvilágításba kerül minden, egyszerre nem tűnik lehetetlennek semmi.

Nekem nagyon nagy tanulási folyamat volt ez az elmúlt év.

Rengeteget tanultam magamról, még az év utolsó hónapja is annyi mindent tartogatott, hogy megdöbbentő. 

Olyan energiák feszülnek bennem, amit soha nem éreztem, tapasztaltam magamban, és én ennek nagyon örülök. Kicsit olyan, mintha megint kamasz lennék, de még annál is sokkal jobb, mert van egy csomó tapasztalatom, amit használni tudok, és emlékeim szerint kamaszként nem voltam ennyire jól, mint most. Amúgy valószínűleg ez nem is jó hasonlat, de bárhogy kutatok az emlékeim között, hogy mikor voltam ennyire békében magammal és a világgal, nem találok ilyet. 

Óh, én tudom ám, hogy magasról lehet jó nagyot zuhanni.

Csak próbálom most ezt a jó hullámot meglovagolni, hogy aztán, ha épp rosszabb, akkor tudjam, merre kell tartanom, hová kell visszajutnom. Valahogy így.