A szerdán tartott előszülinap úgy megkeverte az időérzékelésemet, hogy tegnap már azt hittem, péntek van.
Mindenesetre az éjszakai lehüléseket nagyon élvezem, valami mennyei fázni hajnalban, és magamra húzni a rendes takarómat (nem a vékony plédet).
Azt is észrevettem, hogy mostanában teljesen kitölti az életemet a saját magamnak diktált rutin.
Ez annyiból nagyon jó, hogy kiszámítható minden, annyiból meg nem, hogy kezdem kicsit unni magam benne. Pontosan nem is tudom mit szeretnék, talán egy jó kis buli rám férne. Nem tudom megmondani, hogy mikor ittam utoljára alkoholt (talán a tavaszi osztálytalin?), azt meg végképp nem, hogy mikor voltam igazán spicces utoljára. Olyan vidáman spicces. Vicces cigi nekem pocséklás, képtelen vagyok letüdőzni, szóval a vodka narancs ütősebb nekem.
Olyan vagyok, mint egy programozott android kímélő módban, azaz igyekszem sokat töltődni (filmek, könyvek, turik, stb..), elvégzem a szükséges munkákat, vigyázok az egészségemre (diéta, sport, pihenés szentháromsága), ápolom magam, érzelmileg egysíkú vagyok, nem lengedezek most semerre.
Majd valamit újítani kell, mert saját magam agyára fogok így menni.
Ja, amúgy jól vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése