Aztán hajnali fél háromkor Charlie arra ébredt, hogy Mór az ágy mellett ül, és szuggerálja, majd kikísérte a fürdőszobába, amit kicsi kora óta nem csinál. Charlie ebből arra következtetett, hogy valami baja van, úgyhogy felöltözött, és levitte. Épp időben, mert nagyon kellett már intézni kis-nagy dolgokat.
Teljesen kihalt volt minden, semmi mozgás.
Aztán Mór megállt a szomszéd ház nagy kuka konténerével szemben, és mereven nézett valamit. Charlie is nézte, hogy mit lát, de semmi nem volt ott. Aztán elindultak vissza, mire hatalmas csörömpöléssel lezúdult a kuka teteje. Rohadtul megijedtek mindketten, Mór ugatni kezdett (nagyon ritkán szokott), és elrohant az ellenkező irányba. Charlie meg utána, mert ő sem akart tovább a közelben maradni.
Azt mondja, nagyon para volt, mert a kuka teteje ez a hátrahúzós valami, ami magától NEM TUD becsukódni, csak erő hatására. Macska, patkány ezt nem tudja kivitelezni, a szél sem... Akkor?
Szerintetek vannak szellemek?
Mert -szerintem- az volt. Mór máskor is néz olyasmit, amit mi nem látunk, szerintem a kutyák úgy látnak, mint a gyerekek az első éveikben.
Nekem egyetlenegy élményem van, amit nem tudok megmagyarázni a fizika törvényeivel.
Mikor az apai nagyapám meghalt, általános iskolás voltam. Utána egy ideig felváltva aludtunk az unokatesómmal Mamánál, hogy ne érezze magát egyedül. Egy alkalommal a konyhában voltunk, margarinos doboz volt az asztalon, aminek a teteje peremes volt. Rátettem egy almát, és ott beszélgettünk mellette, talán épp Papáról volt szó -erre nem emlékszem már pontosan-, mikor egyszerre legurult az alma a doboz tetejéről. Teljesen váratlanul, és valami erőtől, ami átbillentette az almát a peremen. Semmi, de semmi más nem mozdult az asztalon, csak az alma, mintha egy láthatatlan kéz meglökte volna, mert ahhoz bizony kellett valami behatás, hogy átbillenjen a doboz peremén. Rém ijesztő volt, de azzal nyugtattam magam, ha Papa volt még akkor ott, akkor nem kell félnem tőle.
Vannak hasonló sztorijaitok? Meséljetek! Kiváncsi vagyok.
Az unokaöcsém volt kb 4, amikor új lakásba költöztek és sokszor mondta a szüleinek, hogy ott van a szobájában egy bácsi, akinek fáj a térde... elég para volt... aztán elmaradt tőle ez a sztori, vagy már nem látja, vagy megelégelte, hogy rajta kivül nem látta senki...
VálaszTörlésEz tényleg para, és szerintem régen lakott ot egy bácsi valóban, akinek fájt a térde.
TörlésSzerintem nincsenek szellemek. De egyszer megtörtént ezer éve már, ketten voltunk otthon, volt akkoriban egy kutyusunk, vele. Labdáztunk a nappaliban, az egyik végéből a másikba hajítottam a labdát, ő utánament, visszahozta. Aztán az egyik dobásnál megtorpant félúton, felborzolta az összes szőrét és ugatott labda fele, mintha állna ott valaki. Időnként tolatott par lépést hátra, utána előre támadóan. Mint mikor ijesztget valaki egy kutyát. De én nem ijedhettem meg, mert a férjem csak másnap jött haza, mit csináltam volna egész éjjel rettegve? Szóval odaszóltam a kutyának, hogy " de hülye vagy te Teddy, nincs ott semmi, nem látod?" Aztán felálltam, odasétaltam a labdáért, visszahoztam es eldobtam újra. Ezzel meg is szűnt minden. Játszottunk tovább...Azért elfelejteni nem fogom soha 😁 Pedig van vagy 20 éve legalább, hogy megtörtént.
VálaszTörlésHát khm.. ez a történet eléggé úgy hangzik, hogy vannak mégis. ;-)
TörlésSzerintem vannak szellemek. Amikor apukám meghalt a kórházban, én onnantól egyedül éltem egy ideig az egykori közös lakásunkban. Végül egy kis idő elteltével azért költözött át hozzám az akkori barátom, mert biztos voltam benne, hogy apukám szelleme ott van, egyszerűen éreztem. Féltem a lakásban lenni egyedül, főleg éjszakánként. Semmi konkrét jele nem volt, nem mozgatott semmit vagy ilyesmi, egyszerűen éreztem a jelenlétét és biztos voltam benne, hogy ott van.
VálaszTörlésPár hónapja meg egy olyan eset történt, hogy álltunk a férjemmel a konyhában, én a tűzhelyen kavargattam az étel, ő pedig két lépésnyire tőlem jobbra szeletelt valamit a pulton. Beszélgettünk közben. És egyszer csak az éreztem, hogy áll köztünk valaki, egy hosszú hajú lány. Nem csak éreztem, hanem a szemem sarkából mintha a sziluettjét is láttam volna és fordultam oda, de persze addigra nem volt ott semmi. Kivert a víz, a fakanál is kiesett a kezemből. Mondtam a féjemnek, ő nem érzett semmit, de nem lepődött meg, mert hisz a szellemekben. Állítólag gyerekkorukban analóg géppel csináltak a kertben egy képet, amin a háttérben rajta volt az egyik kuvaszuk. Csakhogy az a kuvasz már évekkel korábban meghalt.
Érdekes történetek. Az nagyon ijesztő lehetett, mikor azt érezted, áll közöttetek valaki.
TörlésIgen. Halálesetek után minden esetben tapasztalunk kisebb fennakadásokat. Apukám nagy vízszerelő volt, de a falikarokat is bizgerálta nagyon sokáig. Anyósom pénteken halt meg, volt már tv csatornák eltüntetése, férjem számítógépe szállt el, meg kisebb furcsaságok, amiken már nem csodálkozunk. Mondani kell, hogy menjen el, ne ragadjon itt egy lélek se. Ezek az energiák nem ártó szándékúak, belebújnak valamibe, próbálnak kommunikálni, vigasztalni.
VálaszTörlésIgen, ugyanaezt gondolom, nem itt van amúgy a helyük, csak itt ragadtak valamiért, ezért bíztatni kell őket, hogy menjenek (ahová kell).
TörlésNekünk a lányommal volt egy nagyon para élményünk, albérletben laktunk, és éjjel arra riadtam, mintha valami elsuhant volna felettem... megijedtem, pár percig néma csendben lestem, hogy mi lesz... egyszercsak megszólalt a lányom, hogy anya te is láttad/érezted... erre már muszáj volt felkelnem, felkapcsoltam a villanyt, hogy körbenézzek... polc, szekrény mögé, hogy esetleg denevér, éjjeli lepke, de semmi... utána összebújtunk, úgy próbáltunk aludni... amúgy utált ott lakni a lányom, félt, éjjel rendszeresen felébredt, hogy ő fél, 6 éves volt... azért is költöztünk össze egy szobába...
VálaszTörlésAmúgy ahol dolgozom, ott az ellátottak között volt/van, aki rendszeresen látja elhuny szerettét (értelmileg akadályozottak, nem gondolnám, hogy kitaláció lenne, persze vágy lehet).
Nagyon félelmetes lehetett.. Mondjuk én a denevértől is besz.rtam volna.
TörlésAzt hiszem nekünk nagyobb szükségünk van rájuk, mint nekik ránk. Vigaszt nyújthat egy-egy gesztus, pillanat amikor azt gondoljuk köztünk járnak a szeretteink.
VálaszTörlésIgen, a gyász legelején jó lehet tudni, hogy nem múlt el teljesen valaki, hanem valahogy, valahol VAN. Aztán leszületik majd újra. Ez az én hitem.
TörlésÉn azt gondolom, hogy azért, mert mi nem értünk valamit, attól az még nem lesz természetfelleti. Nagyon sokáig nagyon sok dolgot nem tudtak az emberek, ami ma már alap (mondjuk, hogy a Föld nem lapos, ami már-már banális példa most, régen meg fejek hullottak miatta). Biztos ma is rengeteg dolgot nem tudunk még. Nekem is vannak ilyen sztorijaim egyébként, amikre nem tudok magyarázatot. Az első barátommal az albérletünkben több ilyen történt. Nagyon régi, budapesti, belvárosi lakás volt. Egyszer már feküdtünk és a konyhában irtózatos csörömpölés volt. A csöpögtetőn borult le valami, de a hang inkább ahhoz hasonlított, mintha tamtamdobot vert volna valaki. Nagyon hangos volt. Aztán eltűnt egy bontatlan margarin, az egész tégely meg a gázrózsa!! (Mindkettőt kerestem mindenhol, még a kukában is.) De a legfélelmetesebb az volt, hogy illatmécses gyártyákat égettük este és elalvás előtt elfújtuk, mégis arra keltünk egyszerre, hogy nagy lánggal lobog. Ha nem is fújtúk el rendesen, nem tudom, hogy tud így visszagyulladni egy izzó kanóc. Nagyon fiatalon költöztünk oda faluból. Új volt a város, félelmetes a környék és merőben más a lakás attól, mint amihez hozzászoktunk. Szerintem egyszerűen féltünk és máshogy éltünk meg dolgokat. Lehet az a kukafedőt is a sóhaj tartotta már órák óta, aztán lezúgott. Mór meg a jó fülével sokkal hamarabb meghallotta, hogy kezd kimozdulni. Még egyet mondok: hazafelé vezettem sötétben kihalt úton, zenét hallgattam és egyszer csak megállapítottam, hogy de jó ez a szám, hű de jól szól. Aztán láttam a műszerfalon, hogy azért szól olyan jól, mert a hangerő folyamatosan emelkedik (vol.12, 13 stb.). Hát ez nem volt jó érzés, de ezek ellenére is azt gondolom, hogy nincs túlvilág. Sajnos. Én szeretném, hogy legyen.
VálaszTörlésNagyon érdekes felvetés, és a sztorik is izgalmasak voltak. Hogy van e túlvilág? Nem tudom, de remélem valami van az elmúlás után. Valamiféle tranzit az új leszületés előtt.
Törlés