Szokás szerint füstöl az agyam a munkahelyi hülyeségek miatt.
Most az a gyakorlatom, hogy megengedem magamnak ezt pár percig, aztán robotpilóta üzemmódban körbjárom, hogy mit KELL megtennem, aztán ugrok a következő megoldandó feladatra. Sajnos másképp nem megy, annyi minden van. Ebben meg az a jó, hogy nem tudok egy dolgon sokáig pörögni. Szóval minden rosszban van valami jó.
Izgalmas napok következnek.
Charlie elutazik az idős keresztanyjához pár napra, kicsit megpróbálja "felrázni" abból a mély depresszióból, amiben december óta leledzik, mert nem szeretnénk, ha ő is úgy döntene, mint a nagymamám. Mondjuk ő nem mondott ilyesmit, de egyre zavartabb, és szinte egész nap csak fekszik, teljesen motiválatlan abba az irányba, hogy felkeljen.
Nincs gyermeke, gyakorlatilag Charlie, meg az egyik még élő testvére foglalkozik vele, és amióta a férje meghalt, csak menetel lefelé. Nagyon rossz látni, hogy egyre rosszabb állapotba kerül, pedig fizikálisan tök jól lenne, de lelkileg teljesen rottyon van.
Szóval Charlie el, én meg egyedül próbálok itthon is mindent megoldani. Szerencsére Kismacsóra azért rá tudok bízni dolgokat, holnap mindjárt azt, hogy intézze Mórt, mert egész nap az irodában kell lennem. Na mindegy, valahogy majd lesz ez is.
Továbbra sem érzem magamban a nagy energiák áramlását, a túlélésre játszok.
Az viszont nagyon jó, hogy sokat süt a nap, Valahogy túlélhetőbb így minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése