2020. október 11., vasárnap

Meg lehet erőszakolni egy könyvet?

Lassan ott tartok, hogy nem szeretek semmilyen felületet megnyitni, ahol hírek jöhetnek szembe, mert csak lehúz, rosszkedvűvé tesz. 
Mesekönyvet darálni, széttépni? Egyáltalán könyvvel ezt csinálni?! Hová tart ez a világ? Emlékszünk, hogy minden alkalommal, mikor ilyesmi történt, akkor utána még rosszabb jött?! Miért kell bántani egymást?
Megmondom őszintén, szerintem a mesekönyv mellett felszólalók között is vannak, akik olyan elvakultan érvelnek, hogy ijesztő. Én semmiben nem kedvelem a végleteket. Szeretem meghallgatni a véleményeket, kialakítani a sajátomat, és SZABADON cselekedni. Nekem senki ne mondja meg, hogy mit adjak, vagy ne adjak a gyerekem kezébe. Meg mikor. 
El lehet e azt fogadni, hogy én valószínűleg nem venném meg ezeket a könyveket, de ugyanakkor nyitott és elfogadó vagyok? Inkább megbeszéltem a fiúkkal ezeket a dolgokat, mikor ŐK HOZTÁK FEL A TÉMÁT, és nem akkor, mikor én gondoltam azt időszerűnek. Szerintem kifejezetten rémisztő egy gyermek számára, ha olyan könyv kerül elé idő előtt, amit még nem képes befogadni. És most nem feltétlenül a homoszexualitásra gondolok, sőt.
Eszembe jut saját magam, mikor kisiskolásként a kezembe került egy óvodás!!! kortól ajánlott könyv (a könyvtárban), amiben egy gyermek érkezéséről volt szó, és gyönyörűen rajzolt képeken megjelenítették a nemek különbözőségét, de a szülésről is elég behatóan tájékoztatott. 
Ami bennem megmaradt, az egy borzasztóan kényelmetlen érzés, hogy én ezt nem is akartam tudni, látni, és olyan mélyen belém égett a dolog, hogy még ma is élénken emlékszem a rajzokra. Mindezt úgy, hogy nem volt tabu nálunk a testiség, és két évvel volt fiatalabb a legidősebb öcsém, szóval volt fogalmam, hogy kinek mije van. Valószínűleg én később érő típus voltam, és még nem érdekelt a téma, nem foglalkoztatott ennyire behatóan, ezért megzavart. 
Nem állítom, hogy nincs létjogosultsága az érzékenyítő, felvilágosító meséknek, meg könyveknek, csak hagyjuk már egymást élni, meg fogadjuk el, hogy az egyik szülő él vele, a másik meg nem. Ezekkel a hihetetlen végletekkel nem tudok mit kezdeni, hogy "ettől lesz b.zi a gyerek", míg a másik véglet meg az, ha nem veszed meg, akkor nem vagy elfogadó, korlátozod a gyerekedet. 
Szerintem ennél sokkal bonyolultabb, érzékenyebb téma ez, és jó esetben ismered annyira a saját gyerekedet, hogy megfelelő döntéseket hozz. Mondom! Jó esetben.   

2 megjegyzés:

  1. Szerintem a gyermekektől tanulhatnánk. 5 éves fiú-lány ikerpárom van. A falusi óvodában sokféle barátaik vannak, van akinek sötétebb a bőrszíne, van aki nevelőszülőknél él, van akinek elváltak a szüleink, van aki mozaikcsaládban nő fel. A gyermekeimnek egy a lényeg, hogy jó vele lenni vagy sem. Nekem is ez számít, szeretik a gyermekeim, így nem érdekel ki honnan jön.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megragadtad a lényeget Vica. Tényleg csak ennyi (lenne) az egész.

      Törlés