Új képek Morcikáról, meg egyebek

Az van, hogy Mórról nehéz jó képeket csinálni.

Egyik részről folyamatosan mozgásban van, másik részről meg olyan fekete, hogy a szeme nem is látszik a legtöbb fotón. Charlie igencsak megizzad, mire sikerül pár jó fotót lőnie. 

Amúgy meg Belami szerint élőben sokkal, de sokkal cukibb, amit nem igazán értek, mert én a képek alapján is annak látom, nagyon is. 

Még kicsivel több, mint két hét, hogy megkezdhessük a napi sétákat, mert akkor kapja meg a következő kombinált oltást, addig az állatorvos nem javasolta az utcai kimozdulást.

Így nálunk kitolódik a karantén, meg lemozgatni is kihívás, mert elég sok energiája van a kis pisisének. 

Szerencsére szereti a jutifalatos feladatokat, amik aztán átmennek feladatokba simiért. Már tud ülni, kaja előtt maradni, míg azt nem mondom: "tiéd". A fekvés nem nagyon akar menni, de majd idővel. Tud az orrával gurítani, de előtte jól megrágja a labdát. Igazi kölyök, még könnyen elterelődik a figyelme, meg tíz percnél tovább nem is tartható.

A dolgát biztosan a kutyapelenkára intézi, már a felmosó sem üzemel gyakran. 

Nem ijed meg az erős hangoktól, a porszívónál kellett jutalmazni kicsit, hogy a bátorsága megjöjjön, de már attól sem fél.

Ma Charlie vizeskedett vele kicsit, nagyon érdekelte a víz, szerintem nem lesz gond a fürdetéssel. Az állatorvos szerint ne fürdessük teljesen, csak törölgessük, esetleg majd a lábát, mert az uszkár nehezen szárad a tömött szőre miatt, szerinte hanyagoljuk a teljes fürdetést, inkább hagyjuk a kozmetikusra a szőrét. Most még olyan puha a szőre mindig, imádjuk simogatni. 

Nagyon-nagyon szeretjük, biztosan érzi, mert olyan nyitott, kíváncsi kiskutya, mindenkivel barátságos. 

Vannak felpörgött időszakai, amikor úgy játszana velünk, mintha a tesói lennénk az alomból, ugrál, harapdál, ezt próbáljuk kezelni. Én konkrétan felvisítok, ha harapdál és fáj, ettől azonnal leáll. Charlie abbahagyja a játékot vele, ha durvulni kezd. Szerintem ez eltart még egy ideig, de semmiképpen nem hagyjuk ebben benne, mert azt szeretnénk, ha nem harapdálna senkit, még a játék hevében sem. Én nagy reményeket fűzök a rendszeres sétákhoz, ahol jól lefáraszthatjuk. 

Éjszaka alszik, meg napközben is elég sokat. Napközben tipikus az, hogy pörög, rohan, aztán a következő percben lefekszik valahol, és már durmol is. 

Éjszaka én szoktam kimenni pisilni, és féltem, hogy majd azt hiszi, vége az estének, de nem, már van, hogy csak felnéz, aztán alszik tovább. Drágám. 💗

Kismacsónak imád segíteni kipakolni az izzadt edzőcuccát, ahogy kinyitja a sporttáskát, már derékig el is tűnik benne, és menekül a zoknijával, vagy a vizes üveggel. Annyira tündéri, ahogy kocog a nagy, magas, vállas fiam után ez a bozontos, "pici" kutya, és várja, hogy akkor együtt "kipakoljanak". Ez az ő közös szeánszuk, amit egyikőjük sem un. A másik a cipőfűző, mire Kismacsó beköti az egyik cipőjét, Mór a másikat már ki is kötötte, és így tovább. Érdekes, ezt is csak vele csinálja, valószínűleg érzi, hogy Kismacsónak ez kedvére való móka, inkább köti be végül az ajtón kívül, csak had játsszon a kis bundás bajkeverője.  

Persze vannak nehézségek.

Például, hogy egyszerre csak akkor tudunk elmenni otthonról Charlieval, ha valamelyik fiú otthon van, mert nem vihetjük még ki. Vagy, hogy mindent meg kell szervezni, mert nem akarjuk egyedül otthon hagyni még. 

Meg egy szőnyeget kidobhatok, kell egy új erkélyfüggöny majd. 

De ezek eltörpülnek az mellett, amit ad. A feltétlen szeretetét, bizalmát, az egész kis lényét. Ahogy néz engem mosogatás közben, ahogy mindenhol ott van. De tényleg. Sokszor nem is értem hogyan tud mindenhol ott lenni azonnal. Bűvész ő. A szívemet is elvarázsolta. 😍