2017. augusztus 12., szombat

Anyuuu!

Tegnap, két éjszakai műszak után után azért csak fáradt voltam már, úgyhogy még ebéd előtt aludtam egy jót.
Aztán restaurálós órák jöttek, mert szempillát, szemöldököt festettem, volt pedikűr és manikűr, természetesen szép, élénk színű lakk is került az ápolt körmökre. 😉

Ma Charlie anyukájának a szülinapját ünnepeltük egy nagyon szuper vendéglőben, a hab a tortán Zozó volt, mert jó rég nem láttam.
Jaj, annyira imádom ezt a kislányt! Cérna kis hangján kiabál nekem: -Anyuuu! (keresztanyuból ennyit mond, de az édesanyja "anya", úgyhogy lehet tudni, hogy mikor, kinek szól) -és ezzel gyakorlatilag teljesen levesz a lábamról, MINDENT megengedek neki, ami nem veszélyes, gyanítom, hogy nagymamának is hasonló leszek: nevelje az anyja, én meg kényeztetem. 😍
Időnként, csak úgy, belefúrja a fürtös kis fejét a nyakamba, a pici karjaival átölel, na, az maga a mennyország, és Charlie rohadt irigy, mert minden erőfeszítése ellenére ezt csak nekem szokta csinálni.
Zozó imádja őt is, minden női fortélyát beveti (szép nézés, dacos toppantás, szemöldökráncolás ha nem ért a szóból), ha el akar érni valamit, mondjuk nincs nehéz dolga.
Zoé nemcsak szép, hanem jó is minden értelemben, az egész gyerek egy pozitív, mosolygós kis szeretetgombóc, annyira remélem, hogy mindig ilyen marad.
Ült az asztalfőn az étteremben, szépen eszegetett az etetőszékében, és ha összeakadt a tekintetünk, akkor félrehajtott fejjel rám mosolygott, és nem lehetett megállni, hogy ne vigyorogjak rá vissza tiszta szívből. Édes Kincsem!

Most pedig készülődök, mozizunk egyet Charlieval, mert ezt a filmet nagyon szeretné megnézni. Én nem annyira, de majd legközelebb én választok valamit.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése