Heti összefoglaló

Jaj, nehéz lesz megint egy bejegyzésbe besűríteni az egész hetet, de megpróbálom.

Munka szempontjából nyugodt és eredményes volt a hét. Nem voltak váratlan és felbolygató események, de teendő volt rengeteg. Ráadásul egyedül először csináltam mindent, szóval azért izgultam.
Vettem fel pénzt ellátmányra, és költenem kellett. Ahogy tanácsolták, először az élelmiszer készletet töltöttem fel Charlie segítségével. Ez mondjuk szerda este felért egy burleszk jelenettel, de akkor eléggé stresszes voltam, nem vidám.
Zuhogott az eső, a listámon sorba mentem, úgyhogy először vettem meg a joghurtot (mondjuk), a zsugor lisztet meg a végén, szóval idétlenkedtünk ott egy bevásárló kocsival, ahelyett, hogy kettővel kezdtünk volna.
Charlie morgott, fáradt volt, és én is. Nem tudtam, hogy az intézmény kapuja csak belülről nyitható, rohangáltam az esőben körbe-körbe. Alig bírtam kinyitni a raktárt is.
De aztán valahogy minden összeállt, és megbeszéltük Charlieval, hogy legközelebb hogy lehet sokkal célszerűbben csinálni.
A következő napokban csináltam a számlázásokkal kapcsolatos dolgokat, mert az nem úgy van ám, hogy csak beadom a számlát, osztjóvan'.
A zsebpénz kiadásához megint egy rakat papír, de a bérletvásárlásokhoz is. Nem unatkozok no.
Csináltam gyűlést a lányoknak, ismerkedünk egymással. Kértem tőlük egy kis türelmet, míg az adminisztrációba belerázódok, utána szeretnék velük programozni is, mert jelenleg csak rohangálok körülöttük, mást nagyon nem látnak belőlem. Úgy éreztem, hogy már az ígéretnek is örülnek, úgyhogy jobb lesz összekapni magam.
Sátánkát vissza akarják hozni hozzánk, mert a papírokból a vizsgáló bizottság úgy ítéli meg, hogy nem kell neki másik gondozási hely. Mindezt úgy, hogy a sima gyermekosztályról hétfőn átvitték a pszichiátriára, mert olyan ramazurit rendezett. (Kést szerzett, és bezárkózott a takarítós szertárba, úgy törték rá az ajtót, meg valami tisztítószerbe is beleivott.)
Jövő csütörtökön kell(ene) érte menni, de most félretoltam ezt a problémát, majd visszatérek rá kedden, vagy szerdán. A fejemben már összeállt egy válságterv ezzel kapcsolatosan, már csak ki kell dolgozni részletesebben. Azért sem hagyom, hogy legyűrjön ez a probléma.

Itthon.
Sajnos Anyum tüdőgyulladással a kórházban fekszik csütörtök óta, úgyhogy a hét másik felében ott teltek az estéink, mert keddtől én soha nem értem haza este hét előtt.
Belami kész a félévvel, úgyhogy elment a barátaival Pozsonyba. Előtte (szerdán) évfordulója volt Széphajúval, színházzal ünnepelték.
Mi is jubiláltunk kedden Charlieval, tíz éve találkoztam vele először. Mi most csak egy forró csokival, meg egy kávéval emlékeztünk meg erről.
Kismacsó is pezseg, két ilyen tőzsdés, meg vállalkozós versenyben is benne van, eddig elég jól áll mindkettőben a csapatuk. Vannak feladatok, úgyhogy folyamatosan jön-megy, intézkedik.

Edzés.
Letoltam a heti négyet, nem állítom, hogy nem volt kicsit sok, de keddnél hamarabb nem fogok eljutni megint, úgyhogy jól belehúztam a végére.
Tegnap már negyven percet futottam kis belesétálásokkal, igaz, így kevesebb idő jutott egyéb gépekre, mert sajnos bő egy óránál többet nem tudok kiszakítani a napból. Így is van, hogy már keresnek a szolgálati telefonon, hogy mikor érek vissza. Kicsit stresszel, hogy soha nem tudok nyugodtan semmit csinálni, de ez most az egész életemre igaz, úgyhogy próbálom a legnagyobb lelki nyugalommal kezelni.
Én -ugye- elkezdtem az életmódváltást rögtön január elején, majd két hét után ráugrottam a mérlegre, ahol a nagy büdös semmi változás volt. Akkor el is határoztam, hogy a havi egy mérlegelés, meg centizés bőven elég lesz, mert nem szeretném elveszíteni a kedvem és a lendületem.
Igazából tegnap telt le az első hónap, úgyhogy ma reggel mérlegeléssel kezdtem. Végre elindult a csökkenő tendencia. Ez most azért megdobta a kedvem, mert sz.r érzés volt az első két hét után, hogy semmi eredmény.
Na persze ennek  az egésznek nem is a fogyás a lényege, hanem az, hogy legyen több energiám (van), stabilizálja a hangulatomat (tényleg segít átlendülni a nehézségeken), normalizálja az étvágyamat (valóban nem vagyok folyton éhes, mióta edzek), amiknek már csodás következménye a súlycsökkenés.

Most pedig fogok a hétvégi dolgaimnak, míg egyik fiú sincs itthon, hogy holnap tényleg pihenésről szóljon a nap. Azért még szeretnék jönni egy frizura poszttal, mert fodrászhoz készülök, és nem tudom mit kezdjek magammal. (Meguntam a mostani frizurámat is. Mindig ezt csinálom.)