Reggel kinéztem az ablakon, és megörültem, hogy nem esik, meg a hőmérséklet is jó. Már el is határoztam, hogy sportcipőben, farmerben nyomulok majd, mire szakadni kezdett az eső.
Kissé feszült voltam délelőtt, és bár a kis kolléganőm csak a szokásos formáját hozta (értsd: akaszkodott minden mondaton), én leordítottam a fejéről a haját.
Kicsit már meg is bántam, hogy hagytam így kiáradni az összes problémámat vele kapcsolatosan (jobban híve vagyok a higgadt megbeszélésnek), de tényleg sok volt már a parttalan párbeszédekből, amiknek semmi más céljuk nem volt a nekem (meg másoknak) való ellentmondáson kívül.
Mondjuk sokszor meséltem neki (is), hogy heves vérmérsékletű vagyok, és csak a munkahelyen igyekszem ezt elfojtani. Most nem sikerült. Magára vessen!
Ja, és még cipőm sincs
Pénteken csak az egyik boltba tudtam elvonszolni magam, a másikhoz elfogyott a kedvem, egyszerűen nem éreztem késznek rá magam, hogy a lábfelmérés után 60 ezres cipőket kínálgassanak nekem.
Ráadásul pénteken még a gyermektartást sem utalták, így különösen üresnek éreztem a zseben az efféle hóbortokhoz (mármint, hogy legyen egy kényelmes cipőm a gyalogláshoz).
Ismét elkezdtem írni a kalóriabázist.
Valószínűleg mégsem vagyok teljesen tisztában a mennyiségekkel, mert ahogy én érzem (többségében) az evészetemet: fogynom kellene. Aztán meg nem.
Lehet a számolás megy az agyamra? ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése