Példának okáért az öregedés, mint olyan. Utálom.
Utálom, hogy egyre több időt kell szánnom magamra, hogy hozzam a formám. Néha eszembe jut, hogy mi lenne, ha hagynám az egészet a fenébe, beletömném a fejembe, amit csak megkívánok, álló hétig egy farmerben tolnám, és lesz.rnám, hogy a kiegészítőim színei passzolnak e ruháim színéhez, sőt nem is használnék semmi ékszert.
Aztán persze arra jutok, hogy elég unalmas lenne úgy az élet, azt hiszem nem bírnám sokáig, és sokkal, de sokkal szarabbul érezném magam.
Meg azt is mondta egy humorista a napokban, hogy ha 40 éves korod után úgy ébredsz egy reggel, hogy semmid sem fáj, akkor valószínűleg meghaltál.
Én jót nevettem először rajta, de az arcomra fagyott a mosoly, mikor eszembe jutott, hogy december eleje óta fáj a bal talpamon egy pont (hülye éktalpú csizma), és a tapaszolástól javult ugyan egy kicsit, de folyamatosan terhelem (mert azon járok), úgyhogy nem múlik, és néha estére már úgy fáj, hogy alig bírok menni.
Egyre erősödik néhány rossz tulajdonságom, és ha nem elég éber az önkontrollom, akkor úgy elszabadul, mint anyósom kutyája Mázli, aki ész nélkül kirohan az utcára, ha véletlenül egyszerre nyílik ki a két kapu.
Nehezen viselem, hogy reggel sötétben megyek el itthonról, és sötét van, mire hazaérek.
Az irodában le kell húznom a reluxát, ha esetleg napközben kisüt a nap, mert nem látom az őskori monitoromat, amitől majd kifolyik a szemem amúgy is, és már százszor szóltam a felsőbb vezetésnek, de senkit nem érdekel a nyomorom.
Lassan átmegyek Drakulába a kifehéredett (vagy inkább kisárgult) bőrömmel, kivörösödött, véres szemeimmel.
Azt hiszem fáradt vagyok, és ettől hisztis.
Ma átadtuk a millió aktát, amivel eddig dolgoztunk, és fel sem sóhajthatunk, mert 31-ig át kell adni a lezártakat is, ami annyira rengeteg, hogy igazából azt sem tudjuk hogy álljunk neki, arról már nem is beszélve, hogy feltorlódik a "rendes" munka, ami miatt igazából ott vagyunk.
A legtöbb energiát az veszi el, hogy visszafojtsam a türelmetlenségemet (gyűlölöm a sziszifuszi munkát), és az ebből adódó frusztráltságomat, ami bármikor kitörhet, és senki nem szolgált rá, szóval jobb most engem elkerülni.
Szerencsére péntek van.
Valami ilyesmi jön most, és ennek szellemében kell most töltőre rakni magam.
(Forrás: Pinterest)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése