És még olyan is volt a hétvégén, hogy Charlie kint horgászott a Balaton partján, én meg kimentem kicsit megnézni (meg vittem a pénztárcáját, mert a halsütödébe vágyódott).
Szóval nyavalygott, hogy nincs kapása, de a két botot nem akarta kivenni, míg enni megy, én meg közben átléptem fölöttük, és egyszerre lett mindkettőnél kapás.
Charlie kiabált, hogy kapjam fel a másikat, és tekerjem. Én?!?!?! Végül tekertem, és azon a boton kifogtunk együttes erővel egy jó nagy dévérkeszeget.
Vissza is dobtam volna egy kívánsággal, de Charlie már odaígérte valakinek, szóval ment a hálóba szegény.
Azt azért nem mondhatnám, hogy megfertőződtem a horgászat vágyával, de jó élmény volt. Azóta én vagyok Charlie talizmánja.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése