Lesznek itt mindenféle átszervezések a szociális szférában, az sem véletlen, hogy miért épp most. Kezdett kinyílni a csipája a szakembereknek, úgyhogy le kell itt törni a szarvakat kérem szépen. Hát nehogy már több fizetést akarjanak, meg sztrájkolni! Hisz soha nem csinálták, irgum-burgum, nehogy már elkezdjenek zajongani a 80-100 ezres fizetésük miatt (a plafont úgy 160 körül tenném, de nem turkálok senki pénztárcájában), igaz ez diplomás állás, és -köztünk szólva- egy segédmunkás is megkeres ennyit. Hát érdemes volt tanulni vazze'!
Majd most szépen be akarják bizonyítani azt is, hogy a szociális gondozást végzettség nélkül is meg lehet csinálni, ahogy az ápolónők munkájának egy részét is.
Hát persze. Ahogy azt Móricka elképzeli.
Szinte látom magam előtt a képet, ahogy a demens (meg akár csak! idős) Mari néni nagy vígan beengedi a sorban következő huszadik közmunkást, hogy lerakja nála a bevásárolt cekkert, mert bevásárolni -ugye- mindenki tud. Aham. Csak tessék, sok sikert hozzá!

Vagy hát ez az összevonása a családsegítőnek, meg a gyermekjólétnek. Meg majd lesznek külön gyermekjóléti központok. Ez is "aham".
Egyik részről most is marha nagy különbség van a családsegítés meg a gyermekjólét között.
Oké, elfogadom, hogy a hatósági (vagy közeli) munkákat ki akarják vonni a gyermekjólétből, mert az nekünk jó.
Csakhogy! Központ itt (valószínűleg) nem lesz. Akkor most kérdezem én. A 20 km-re lévő központ majd hogy jár ki ide a tanyavilágba gondozni? Vagy a kliens (akinek egy fillérje nincs utazgatni) hogy jár be a nagyobb városba? És ki fog a központba menni dolgozni, ha ugyanannyi pénzért nem kell szigorúskodnia, csak ingyombingyomtálibe' "simogatnia"? Hm?
Eddig is nagy volt a fluktuáció a gyermekjólét mostani formájában, mi lesz ezzel a központosítással? Áhhh, hagyjuk már!
És mindez miért? Hogy mindenki befogja. Mert (elméletem szerint) ha jól belekavarnak a kakiba, akkor az emberek azzal vannak elfoglalva, hogy leülepedjen a szar, meg ne menjen a szájukba. Addig is csendben vannak. És az jó. Nem zizegnek, nem mennek az utcára, nem variálnak.
Igaz, hogy minden átszervezés pénzbe kerül, amit pont lehetne a szféra fizetésébe tankolni, de csak jobb így. Ja, nem nekünk. Nekik. Valamiért jobb nekik, ez nem kérdés.

Mondjuk nekem ettől az egésztől a pulzusom sem emelkedik, annyira nem érdekel.
Az már annál inkább, hogy tegnap mondta az unokatesóm, hogy lenne egy kozmetikusi hely, talán még vendégek is, már aki inkább a helyhez ragaszkodott, nem a kozmetikus személyéhez.
Csak nincs felszerelés, tényleg semmi. Osztottam-szoroztam gyorsan, hát, nem fog menni.
Ha csak a legalapvetőbb cuccokat nézem, az is legalább százezer forint, aztán a bérleti díj, a járulékaim, és akkor még a vendégkör is kétséges.

Én nem vagyok bátor. Biztosra szeretek menni. Megőrjít a bizonytalanság.
Mondhatni, ezért nem is fogom semmire vinni.

Szóval jó lenne kiugrani ebből az egész szociális cirkuszolásból, mielőtt igazából elkezdődik.