Múlt pénteken láttam egy állásajánlatot, ami elsőre kecsegtetőnek tűnt. Főleg azért, mert azt gondoltam, hogy több szabadidőm lenne mellette, és ezzel együtt kozmetikusi tevékenységem is.
Aztán pénteken délután kikapcsolták a telefonkártyánkat (flottás), de én ezt csak szombaton este vettem észre, mert a wifi működött. ;-) Holmi átállás vagy mi, hétvégén annyira nem is érdekelt.
Aztán hétfőn reggel rájöttem, hogy így semmi magánt nem tudok intézni, és a szokásos telefonszámot meg sem adhatom az önéletrajzon, mert fogalmam sincs mikor kapcsolják vissza.
Charlieval elmentünk egy feltöltős kártyát intézni.
Az a kártya először az én számomat nem írta ki (nem, nem a telefon volt rosszul beállítva), utána meg kiderült, hogy még nem aktiválták a számot, szóval engem sem lehet elérni egy ideig.
Aztán az önéletrajzom frissítése sem ment könnyen, mert nem volt mostani képem, amit rá lehetett volna tenni.
Eljött a pillanat, hogy azt éreztem, ez nem véletlenül történik, valamiért minden összeesküdött ellenem.
Hétfőn este még csak összeszedtem a kért iratokat, hogy kedden beszkennelve elküldöm az önéletrajzommal együtt.
Másnap reggel -szokás szerint- késésben rohantam el otthonról, de azért behajigáltam a bizonyítványokat, egyebeket a táskámba... a tej mellé, amit a kávémhoz vittem a munkahelyre.
Ugye kitaláljátok? Szerencsére időben észrevettem, így csak törölgetni kellett a kemény fedeleket.... És nem adtam be a jelentkezésemet. Valamiért úgy érzem, hogy ez nem az én állásom lett volna semmiképp. :-)
Azért van még a tarsolyomban pár ötlet. ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése