Pánik

Az van, hogy ma hamar hazaértem, tornáztam, utána lemostam a lábamról a tegnap felkent piros lakkot, mert a zárt cipőben meggyűrődött a festék. Én nem értem, hogy miért nem száradt meg egy egész éjszaka alatt ez a kis szemét, de nyilván nem túl jó a minősége.

Meg olyan is volt, hogy délben az intézmény ebédeltetett néhányunkat egy igen flancos helyen (táboroztatás lezárásaként), és én előtte beültem a kilenc személyes autó leghátsó és legbelső ülésére, ahol nem volt levegő (de nyitható ablak sem), és kaptam egy kisebb pánikrohamot, úgyhogy kiszállítottam mindenkit, és előrébb ültem az ablak mellé.

Ez nekem váratlan momentum, ugyanis először és utoljára akkor volt ilyenem, mikor kiderült, hogy az első férjem megcsal. Na, akkor nem tudtam lefeküdni, mert úgy éreztem, hogy meg fogok fulladni, úgyhogy ülve aludtam, vagy sehogy. 

Igazán, igazán rémes, remélem nem lesz többet ilyen. Mindenesetre soha többé nem ülök oda, sőt sehová, ahol beszorítva érzem magam, mert nem akarok többet ilyet. 

Nem ordítottam, vagy sikítoztam, de közel jártam hozzá, hogy elkezdjek kifelé törtetni úgy, hogy ütök-vágok a szabad útért. Jaj!