Reggel magunkhoz képest hamar felkeltünk (8 óra), Belami még aludt, mert éjszaka tanult, úgyhogy Charlieval csendben megreggeliztünk, felöltöztünk, és elhúztunk a dolgunkra.
Ez nekem egy lightos turkálást jelentett, míg Charlie uborkát vett kovászolni.
Utána anyósomhoz mentünk, mert egy kisebb fagyasztót akart venni, abban segítettünk.
Vettünk málnát,
a cseresznyét meg kaptuk, ez a világ legfinomabbja, ezt bizton állíthatom.
Késő délután keveredtünk haza, úgyhogy egy gyors vacsora után indultunk is a "Múzeumok Éjszakája" rendezvényre, amit minden évben úgy várok.
Ezt a mi városunkban nagyon komolyan megszervezik, úgyhogy évek óta találunk mindig újabb és újabb helyeket, ahol még nem voltunk. Ez az idén sem volt másképp.
Belami csak egy kiállításra jött velünk, mert utána barátnőzni ment, Kismacsó meg még mindig Horvátországban tipródik (ó szegény!).
Mondjuk ezt a kiállítást csak Belami miatt jártuk be újra, mert mi már láttuk. Órák, mi más? (Belami imádja az órákat.)
Nekem ez volt a kedvencen:
Ezt meg csak a tükör kedvéért:
Aztán (ekkor már kettesben) bábszínházba mentünk.
Bizony! Bábszínház felnőtteknek. Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei. Muszorgszkij zongoraciklusa és Ravel nagyzenekari átirata bábok segítségével kelt új életre, rendhagyó formában.
Nagyon érdekes volt, komolyan. Ilyet még soha nem láttam. Annyira lenyűgözött, hogy nem vettem elő a telefonomat fényképezni, egyszerűen zavarónak éreztem, hogy elkezdjek kattintgatni.
Utána egy ipaművészeti kiállítást céloztunk be, főleg az én kedvemért, mert az egyik rész címe az volt, hogy "A ridikül". Ugye nem is kell magyaráznom?
Ez még a népies rész:
Ezek meg már az én szívem csücskei:
Ugye milyen szépek? Mármint a ridikülök sokfélesége? Imádtam.
Aztán elmentünk a Leskowsky hangszergyűjteményhez, ahol Bálint Györgyi hangterapeuta interaktív előadása volt.
Még rávettük magunkat egy útra a Cifrapalotába, de ekkor már fáradtak voltunk, és előttem egyre a fagyi képe lebegett, mert valakinél láttam, és onnantól kezdve nem tudtam másra gondolni, hiába közelítettünk éjfél felé.
A Cifrapalotában sok kiállítás volt, ahogy mi végigrohantunk rajta...., annak semmi értelme nem volt. Majd jövőre ott kezdünk.
Mindenesetre kipróbáltuk a török kávét a hátsó, vadregényes udvarban:
Én ezt a kávét 24 órában tudnám szagolni, annyira finom illata volt. Kardamon, fahéj, narancs, minden játszott. Ezt képen nem lehet visszaadni, csak annyit, hogy a török kávé kicsit zaccos.
Még a tűréshatáromon belül volt, úgyhogy jól meg is ittam éjfél tájban.
Aztán... Ki kellett elégíteni a gyötrő vágyat, úgyhogy vettünk fagyit. :-)
Azt hiszem kimaxoltuk a tegnapi napot, és kaptam egy vénás injekciót kultúrából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése