Ugye úgy volt még hét elején, hogy nem lesz belőle semmi, mert vasárnap Kismacsónak befogadás van a gimnáziumba, és nekem ott illene megjelennem. Erre a barátnőm kitalálta, hogy akkor menjek pénteken. Nem volt kibúvó.
Nagyon jó volt.
Már hét óra körül ott voltam nála, és 11-ig csak beszélgettünk, eszegettünk, meg készülődtünk.
Szerintem említettem már, hogy imádok készülődni. Szép lassan sminkelni, ruhát összeválogatni.
A legviccesebb jelenet az volt, mikor a barátnőm bugyiban és melltartóban ült a szőnyeg közepén, és lyukat fúrt a szandálja pántjába valami hatalmas eszközzel (asszem' ollóval), én meg már másodjára rángattam fel a két majdnem egyforma nadrágom közül az elsőt, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik a jobb. Végül Tűz (a barátnőm blogos neve) felnézett a barkácsolásból, és választott helyettem.
Nagyon-nagyon egyszerűre vettem a figurát, már ami a ruhát illeti: fekete volt a nadrágom és a pólóm is. Ez szinte kiáltott valami feltűnő bizsuért, így ez lett a befutó.
Arany színű volt a táskám
(régi kép) és a cipőm is.
Azt hiszem eléggé berúgtunk mindketten. De csak olyan vállalhatóan, igazán jókedvűen. Százszor elmondtuk egymásnak, hogy bármennyire kevés időnk is van mostanában egymásra, azért mi nagyon szeretjük egymást.
Egyetlenegy dolog van, ami zavaróan sokat került szóba, és Tűz egyszerűen nem tud erről lehengeredni, úgy érzi köteles beszámolni nekem róla, de sajnos erről nem írhatok. Ez az ő titka, és még ismeretlenül sem szeretném kibeszélni.
Végül sétálva mentünk haza, mert remek jó volt az idő, majd jól bereggeliztünk (?) hajnali négy körül, utána aludtunk 9.30-ig. 11-kor meg már itthon is voltam, és azóta próbálom kiheverni a péntek éjszaka fáradalmait. Azért annyira nem szörnyű a helyzet. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése