Kismacsó kamasz, irtó nehéz vele néha, és amúgy is mindenki annyira érzékeny.
Belami már második éve egyetemre jár, és ezzel együtt kollégista, mégsem szoktam még meg, hogy nincs minden este otthon.
Tanultam én a családi élet ciklusait, de elég nehezen dolgozom fel, hogy az egyik gyerek lassan kirepül a fészekből, és a másik is igyekszik leválni rólunk a maga 14 év 10 hónapjával.
Vannak napok, mikor csupán vegytiszta hálát érzek, hogy ők vannak, máskor meg tele vagyok szorongató csalódással, hogy miért nem élhetem át újra az elejétől az anyasággal járó csodákat.
Most épp az előbbi van: annak örülök ami van, és ez jóval egyszerűbbé, élhetővé teszi a mindennapokat. Sajnos nincsenek kétségeim, hogy ez nem lesz mindig így, de most ez sem érdekel, mert a mában élek, és kész. Az meg -ugye- most épp jó. :-)
Vannak napok, mikor csupán vegytiszta hálát érzek, hogy ők vannak, máskor meg tele vagyok szorongató csalódással, hogy miért nem élhetem át újra az elejétől az anyasággal járó csodákat.
Most épp az előbbi van: annak örülök ami van, és ez jóval egyszerűbbé, élhetővé teszi a mindennapokat. Sajnos nincsenek kétségeim, hogy ez nem lesz mindig így, de most ez sem érdekel, mert a mában élek, és kész. Az meg -ugye- most épp jó. :-)
De jo hogy igy vagy most :)
VálaszTörlésMég mindig. ;-) Maradjon is így! :-)
VálaszTörlés