Még mindig...

Hiába ez a vidám kis név, a pöttyös lakásom a sok új festménnyel (összeszedtem innen-onnan), azért még mindig nagyon f.s kedvem van. Annyira nagyon, hogy már-már fokozhatatlan, de nyilván van lejjebb.
Itthon is feszült a helyzet, egy perc alatt összeugrik mindenki mindenkivel, a köztes időben meg hulla csend. Sz.r minden, és nem tudom, hogy mikor lesz már jobb, pedig nagyon akarom.

Nincs kedvem gondolkodni a "hogyan tovább"-on, legszívesebben elmenekülnék ebből az egészből. Nem tudom hová és minek, de nem szeretem, hogy olyasmik járnak a fejemben: összepakolok, és egy másik városba költözök, új munkát keresek.
Butákat álmodok, izzadtan ébredek.
Nem olvasok lombikos, kismamás és babás blogokat. Hamarosan törlöm a régi blogomat.
Vágyom kilépni mindenből, ami a saját nyomorúságomra emlékeztet, és már beszélni sem tudok erről, az a legrosszabb.

A barátnőm felajánlotta, hogyha akarom, és ha van rá lehetőség, akkor kihordja a fagyasztott embriónkat.
Ha erre gondolok, akkor nagyon kényelmetlen érzésem támad, és még inkább menekülőre fognám. Nem tudom miért, nincs erőm kianalizálni.
Azért persze megnéztem: Magyarországon ez nincs szabályozva, törvényesen nem lehetséges. Persze kiskapuk mindig is voltak és lesznek is, míg világ a világ, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy ezen gondolkozzak.

Az a különbség, hogy régen minden sikertelen lombik után szinte azonnal mentem volna a következőre, már futott is az agyam, hogy mit kellene még tenni, hová kellene elmenni.
Most nem. Fizikai fájdalmat érzek, ha megpróbálok ezen morfondírozni, és el sem tudom képzelni, hogy én egyszer még valaha reménykedek ezzel kapcsolatosan.
Persze "soha ne mondd, hogy soha", de ez nekem most bevehetetlen várnak tűnik, és ez nagyon lelomboz.

Ilyenkor van az, hogy a lombik alatt uralhatatlan testemet megint az uralmam alá vonom, és ez legalább megnyugtat.
Számolom a kalóriákat, szerintem szórakoztató, ma hajat festek, hétfőn bónuszos kozmetikai kényeztetés.

Őszintén remélem, hogy innentől már felfelé vezet az út. Én nagyon rajta vagyok az ügyön. ;-)